Citromízű banán, nincs a banánfán,
Nem kell senkinek ilyen találmány…
(Metró együttes, 1969)

A banánfa valójában nem fa, gyümölcse igazából bogyótermés, a díszbanán is ehető, bár nem citrom ízű, inkább kicsit íztelen, és a magokat ki kell köpni.

A banánfélék (Musacaceae) családja 3 nemzetségének egyike a Musa nemzetség kb. 35 fajjal. Többségük származási helye Afrika, Kelet Ázsia, Ausztrália és a csendes óceáni szigetvilág őserdei.

A Musa nemzetség neve arab eredetű, arab rabszolga kereskedőktől származik, és a gyümölcsre utal. Később a tudományos név elfogadásában szerepet játszott, hogy Antonius Musa nevének is emléket állít, aki Augustus császár uralkodása idején praktizált orvosként.

A banánféléket gyakran fának nevezzük, valójában azonban évelő örökzöldek. A Musa nemzetség tagjai közt vannak óriás, közepes és kis növésű fajok. A banánfa járulékos gyökérrendszere a szár szövetéből fejlődik ki. Nincs valódi szára. Funkcionális levelei mellet pikkelylevelei is vannak. A levélalap hüvelyt képez. A főér körül összecsavarodott levelek néhány nap alatt bomlanak ki. A szár a levélhüvelyek egymásutánjából épül fel. A virágzatot termős, porzós és hermafrodita virágok együttese alkotja, amelyek füzérben fejlődnek. A virágok elnyílása után 90-120 napra fejlődik ki a jellegzetes banán, amely technikailag bogyótermés. Az ehető banánok őshazája Indonézia, Malajzia régiója.

termesztett banán
Musa paradisiaca

A banán eredetileg Dél-Kelet-Ázsiában honos, és arab elefántcsont- és rabszolga-kereskedők közvetítésével terjedt el az egész afrikai kontinensen. Az egyik legrégibb kultúrnövény. Ie. 600-ban a buddhisták tesznek róla említést először. A következő írásos emlék i.e. 327-ből származik, amikor Nagy Sándor indiai táborozása során felfedezte a gyümölcsöt. Isz. 200-ban Kínában vonták először termesztésbe. Közel-Keletre és Afrikába utazók hozták el. A spanyol hódítók juttatták el az Újvilágba. Hamar romló gyümölcse miatt Európába csak viszonylag későn, a XIX. században jutott el. Manapság a trópusi régiókban termesztik.

Az évelő növény gyökeréből minden évben kihajt a termést hozó hajtás. Amikor eléri a 2-3 m magasságot, megjelenik bordós-lilás bimbója. A termékenyítés sorrendjében a termős virágokból elkezd fejlődni spirális, dupla sorban a banánfüzér. Amikor beérett a gyümölcs, a szár elfonnyad, lehanyatlik, s tavasszal új termőhajtás jelenik meg a növényen.

Az általunk üzletben vásárolt banánt zölden szüretelik, és hűtve tárolják, szállítják, nehogy idejekorán megérjen. Így zamata nem egészen olyan, mint az élőhelyén kapható gyümölcsé. A csemege banánok legtöbbje a “Cavendish” típusba tartozik (Pl. Musa acuminata Cavendish), de vannak “főzőbanánok” is. Ezeket különféle ételek, főzelékek, sós ételek készítésére használják.

A szárított főzőbanánokból lisztet állítanak elő, Kelet-Afrikában pedig sört főznek belőle. A friss banánleveleket csomagolásra vagy tányér helyett ételek szervírozásához használják. A zsenge banánleveleket borogatás formájában égések hűtésére, a hajtások nedvét hasmenés és hajhullás ellen alkalmazzák. A gyökerekből nyert nedv lázcsillapító hatású.

A téltűrő banán (Musa basjoo) pedig már egyenesen a trópusi felé tolhatja el a mediterrán kerti hangulatot. Fontos tudni, hogy csak a növény gyökere fagytűrő, amelyet télire alaposan takarni kell. Bár a növény szára és levelei az első komolyabb fagyoktól elpusztulnak, azonban az áttelelő rizómából tavasszal robbanásszerűen törnek elő a friss hajtások, amelyek néhány hónap elteltével akár a 2-3 méteres magasságot is elérhetik.

A téltűrő banán teleltetése

A tuja.hu ajánlja, hogy ha szeptember végén vásároltuk,  tartsuk fagymentes helyen, öntözzük mérsékelten, kb. kéthetente, hogy ne legyen teljesen száraz a talaja. Télen vágjuk vissza a törzsét a cserép fölött kb. 20-30 cm-el. Április közepétől ültessük végleges helyére. A cserepesen vásárolt növényt egyébként meleg időben, augusztusban ültessük ki. Télen takarjuk 20-50 cm magasan a tövek környékét szalmával, vagy kukoricaszárral. A  növény akár teljesen visszafagyhatnak, de tavasszal tőből újra kihajt, és májustól gyors fejlődésnek indul.

Törpe díszbanán (Musa velutina)

Származási helye Észak – Kelet India. A növény alacsony, csak 1,5 méter magasra nő. Gyorsan fejlődik. A 90-120 cm hosszú levél kissé viaszos, sötétzöld, az idősebb levél a főér mentén rózsaszínes. Az idős levelek

törpe díszbanán

kifakulnak. Virágja rendkívül dekoratív, rózsaszín-narancssárga színű. Hónapokig megmarad. Gyümölcse 7 cm hosszú, 3-4 cm átmérőjű, amikor megérik, rózsaszínűvé válik. Héja bársonyos tapintású, rózsaszínű. Gyümölcshúsa fehér, kellemes, de sok magot terem, és csak kimagozva fogyasztható.

A törpe banán kiváló szobanövény, virágzik, és termést is hozhat otthonunkban. Dézsás növényként nyáron kint tarthatjuk, sőt enyhébb klímán, télen takarva, a kertben is nevelhető. Ehhez déli fekvésű, fagyvédett környezetre van szükség. Díszítsük vele a kertitó, medence partját, más trópusi dísznövények társaságában.

Napon, félárnyékban nevelhető. Meleget és nedvességet igényel. Humuszban gazdag, középkötött talajon szépen fejlődik. Havonta egyszer a komplex tápozást meghálálja. Dézsás növényként szélvédett, napos helyen tartsuk. Szobában állítsuk cserepét ablakba. Ha szükséges, mesterségesen is világítsuk meg, 8-12 órára. Különösen télen hajlamos a levélszél és csúcs a barnulásra. Ez természetes jelenség, ne sokat foglalkozzunk vele. Az elszáradt leveleket távolítsuk el. Különösen a szobában tartott növény hajlamos a tetvesedésre.