Íme egy mexikói futónövény, az egzotikus, hosszan virágzó egynyári csodahajnalka. Falak, léckerítések, lugasok, erkélyek és teraszok futtatására kiváló. Mára szinte eltűnt a piacról, pedig dekoratív levelei, és virágai, gyors fejlődése és igénytelensége miatt sok kertbarát, kertész kedveli. A “függőlegesen” kertészkedők kedvence.

Az apró csövecskés vörös majd narancs- végül krémsárgára változó virágú csodahajnalka vagy csillaghajnalka (Ipomoea lobata) a  a szulákfélék (Convolvulaceae) családjába tartozik.

A hajnalka (Ipomoea) nemzetség mintegy 500 fajt számlál. Nem csak az Amerikai földrészen honos, hanem megtalálható Ázsiában, Dél-Afrikába, Nyugat-Indiában is. A nemzetségnév a görög eredetű ips és homoios szavakból származik (féreghez hasonló), és a növények kúszó voltára utal, bár nem mindegyikük kúszónövény. Nemcsak a hajnalkák, hanem például a batáta – édes burgonya- is idetartozik. Sok a gyomnövény is köztük, de leginkább a mutatós virágú futónövények ismertek, gondoljunk csak a nálunk közismert kerti hajnalkára.

A csodahajnalka eredeti élőhelyén, Mexikóban illetve Dél-Amerikában évelő. Sokan nem gondolnák, hogy a jól ismert kék hajnalka rokona. De nálunk a hideg telek miatt csak egynyáriként tartható. Gyorsan fejlődik, akár 5 m magasra is felfut. Egy száron fürtben 12 virág fejlődik júliusban. Apró, csöves virágai bimbós állapotban pirosak, majd színük narancssárgára vált, és elvirágzáskor fehér, sápadt sárga színt öltenek. Ezért egy száron három virágszín fordul elő az elnyílás sorrendjében. A virágok a szár egy oldalán, zászló szerűen állnak, ezért, és a virágszíne miatt, egyik angolszász elnevezése: spanyol zászló. Virága több napig él, de a hajnali órák után összecsukódik. Késő nyártól az első fagyokig virágzik.  Háromkaréjú, sötétzöld levelei is impozánsak. Sokan jegyzik meg a növény láttán: “Ez valódi? Nem lehet könnyű tartani!”

Pedig könnyű tartani, és remekül mutat falra, pergolára futtatva, vagy függőkosárban. Jó vízgazdálkodású, termékeny talajt igényel. Teljes napon vagy félárnyékban fejlődik. Az öntözést és a tápozást (3-1-2) meghálálja. De a túltrágyázástól óvni kell. A sok nitrogén tápanyag a virágzás rovására mehet. A levéltetű, rozsda, gyökérrothadás károsíthatja.

A csodahajnalka 1841-ben került az európai piacra, majd hosszabb időre eltűnt. Ennek oka, hogy a hűvösebb európai klímán a magvak nem értek be, így nem tudták szaporítani.

Ipomea, Thunbergia, Gazania és körömvirág

A magokat márciustól és április eleje-közepéig vethetjük el cserépbe vagy ládába. Egyes szakemberek azt javasolják, hogy vetés előtt egy éjszakára áztassuk magját hideg vízbe. Mások szerint ez nyugodtan el is maradhat. Mi azt javasoljuk mindenki kísérletezze ki az ő környezetében legjobban működő módját a vetésnek. Egyesek szerint vessünk cserépbe 3-4 magot, vékonyan takarjuk földdel és tartsuk nedvesen. Majd a palántákat egyenként ültessük át. Mások azt mondják, hogy egy cserépbe egy magot vessünk, a talajt pedig egy kicsit szárazabban tartsuk, hogy a talaj jobban melegedjen, amit kedvez a mag csírázásának. A cserepet tartsuk 18-24 C fokon. A csírázás 10-16 napig tart. Kiültetés előtt kb. két hétig eddzük, majd május táján, 30 cm tőtávolságra ültessük ki napos, jó jó vízáteresztő, vályogos, komposztban gazdag talajba, napos helyre, kevés légmozgással. Ha az időjárás nem megfelelő, várhatunk a kiültetéssel június elejéig is. A támaszték biztosításáról ne feledkezzünk meg.

Ha ragaszkodunk a növényhez, neveljük edényben, és télire, amikor a hőmérséklet 10 fok alá esik, vigyük üvegházba, télikertbe.  Hűvös helyen teleltetve a tápoldatozást állítsuk le, és az öntözést is mérsékeljük.