A fokföldi ibolya (Saintpaulia) megfelelő gondoskodás mellett szinte egész évben virágzik, szép virágaival igazi üde színfoltja lehet otthonunknak.

A fokföldi ibolya, egyéb ismert nevén afrikai ibolya Afrikából származik. Elsőként Tanzánia hegyeiben Walter von Saint-Paul-Illaire báró fedezete fel 1892-ben. A fokföldi ibolya hosszú utat tett meg hazánkig, de megfelelő gondoskodás mellett otthonainkban is jól érzi magát és gyakorlatilag egész évben virágzik, bár november és március között rendszerint kevesebb virágot hoz. Enyhén szőrözött levelei levélrózsát képeznek, amik közül az apró színes virágok laza csoportokban bújnak elő. A fokföldi ibolyának rengeteg változata van, a fehér, rózsaszín, piros, kék, mályva és lila különféle árnyalataiban. A növény kb. 10-15 cm magas és 38 cm széles, de esetenként ennél szélesebb is lehet. Léteznek még mini, szuper mini és futó változatok is.

A fokföldi ibolya folyamatosan nyíló kedves kis virágaival hálálja meg a rendszeres gondoskodást. A kifakult, elhalt virágokat és leveleket a tövüknél csípjük le, úgy, hogy a növényen csak 3-4 levélréteg maradjon. A növény a laza, tápanyagban gazdag földet kedveli. A legjobb az üzletekben kapható tőzegalapú (vagy azt helyettesítő) ültető keverék. A fokföldi ibolya fényigényes növény, csak egyenletesen, jól megvilágított helyen fejlődik megfelelően. Minél világosabb helyet keressünk neki, de ne tegyük olyan helyre ahol tűző nap érheti, különösen március és október között. A tűző nap hatására a leveleken száraz, barna foltok alakulhatnak ki. Kevés fény hatására a növény és a levészárak megnyúlnak. Télen viszont – fénykedvelő növény lévén – minden napfénynek örül. Nyáron 15-22 °C közötti hőmérsékleten fejlődik és virágzik a legszebben, de a hőmérséklet télen se legyen 13 C-nál alacsonyabb.

A fokföldi ibolya nem viseli jól, ha a levelét vagy a gyökerét hideg víz éri, ezért mindig alulról öntözzük langyos, szobahőmérsékletű vízzel. Ha locsolás után fél órával még maradna víz az alátétben, azt öntsük ki, ezzel elkerülhető az álló vízzel járó gyökér- és tőrothadás. A növény szereti a páradús levegőt, ezért állítsuk nedves kavicsokkal teli tálcára. A növekedési időszakban kéthetente adjunk neki tápoldatot.

A fokföldi ibolya könnyen szaporítható levélről. Ezzel a módszerrel pontosan tudhatjuk, milyen fajtájú és színű növényre számíthatunk, hiszen az új növény tökéletes mása lesz az anyanövénynek. A szaporítást bármikor elvégezhetjük, de általában a tavaszi hónapok a legkedvezőbbek. A levél leválasztásától számítva rendszerint 8-10 hónapnak kell eltelnie ahhoz, hogy a növény teljesen kifejlődjön és virágozzon.

Szaporítás levéldugványról:
Az anyanövényről válasszunk le néhány jó kiállású, egészséges levelet kb. 3–5 cm-es levélnyéllel. A kiválasztott leveleket állítsuk vízbe és miután kellően meggyökeresedtek és apró levélkék is megjelentek ültessük el laza virágföldbe. Másik lehetőség, ha a leválasztott leveleket ültetjük el úgy, hogy a levéllemez alja finoman üljön a föld tetején. Tartsuk 18-21 C közötti hőmérsékleten. Kb. 1 hónap múlva a levéldugvány elkezd gyökerezni. Ugyanezen a hőmérsékleten tartva további 6 hónap után meg kell jelenniük az új növényeknek. Amikor a növénykék átmérője eléri a kb. 5 cm-es nagyságot, válasszuk szét, és egyesével ültessük el őket. Amikor a növény már szilárdan ül a cserépben, kéthetente adjunk az öntözővízhez tápoldatot. A párásítás érdekében helyezzük kavicságyra a cserepeket.

Ötlet – tanács:
A fokföldi ibolya jól társítható, nagyobb edényben más szobanövényekkel is bátran összeültethetjük. Különösen levéldísznövények között mutat szépen. De akár több tő fokföldi ibolyát is összeültethetünk egy nagyobb lapos edénybe, így egy szép és üde asztaldíszt kaphatunk.

Levélfoltosodás: Tűző nap vagy a leveleket ért hideg víz hatására a növény levelein barna foltok jelenhetnek meg. Vegyük el a napról és öntsünk vizet az alátétbe
Bemélyedő foltok: Ha a barnás foltok a levél fonákon tripsz vagy szamócaatka következtében alakulnak ki, a növényt meg kell semmisítenünk. Ha a fokföldi ibolya szár- és gyökérrothadást okozó gomba támadta meg (ilyenkor a középső levelek elhalnak), a növényt távolítsuk el, és fertőtlenítsük a környezetét.
Lisztharmat: A nagy páratartalom és a rossz szellőzés miatt lép fel. A tálcát hagyjuk kiszáradni.