Aki a divat világában járatos, az tudja, hogy a fukszia nemcsak a cserépben divat, hanem a például a szemhéjon és az ajkakon is. Barna szemhez a fukszia színű rúzst ajánlják. Kérdés, hogy melyik fuksziára is gondoltak valójában. Mert fukszia sokféle van: magas törzsű, tűzpiros virággal, mint például a “Hanna”, vagy alacsony bokros, gyönyörű lila virágokkal. Ilyen a “Lambada”.

A fukszia nem csak a divatszínek ihletője, hanem a művészeké is.”Ez a virág Brazíliában észrevette, hogy a közelében kolibrik szúnyogokra vadásznak. Minthogy a fajfenntartással nehézségei voltak, a rovarok nemigen állottak kötélnek, hogy belemásszanak, és elvégezzék rajta a beporzást, az a gondolata támadt, hogy a kolibriket fogja erre a célra igénybe venni. Hosszú bibeszárat növesztett magának, amely jó messzire kinyúlt a kehelyből, megérintette a vadászgató kolibriket, és a beporzás annak rendje és módja szerint megtörtént.” Írja Karácsony Benő, a romániai magyar irodalom két világháború közötti prózaírója.

A ligetszépefélék (Onagraceae) családjába tartozó fuksziák az Andok szakadékaiban és erdõszélein õshonosak. Már az inkák is használták õket kertjeik díszítésére. A növény Leonhart Fusch német botanikus nevét őrzi. Fuchsia triphyllát és a F. coccineát 1714-ben honosították meg Európában.

A trópusi fajok egész nyáron és ősszel virágzanak. Léteznek egyszerű és telt virágú fajták, fürtös virágzatú és lecsüngő hajtású fajok is. A dekoratív virágok cseppszerűen csüngenek. A virág felépítése: négy karcsú csészelevél, négy rövidebb, szélesebb sziromlevél. A legtöbb fajta csészelevele lila, sziromlevele vörös, mert ez vonzza a beporzást végző kolibriket, de a színskála széles, a sötétvöröstől a lilán át a narancssárgáig. Néhányuk sárgás tónusú, és a legújabb hibridek fehér színnel kombináltak. Olyan sötétlila virágú fajták is vannak, amelyek erős fényben szinte feketének tűnnek igen különleges látványt nyújtva. Lehet, hogy a kis harangocskák bájos zenét csengetnek egymásnak. Amit azok hallanak, akik érzékenyek a természet minden rezdülésére.

Dugványozással szaporítható. Megvásárlás után azonnal ültessük át. Az edény mérete legalább 25 cm legyen. Ha a balkonládát, dézsát fuksziával akarjuk beültetni, legjobb talajuk a lombföld, komposztföld és tőzeg 2:2:1 arányú keveréke. Jól érzi magát a muskátliföldben. A félárnyékos, árnyékos helyeket kedveli. Szélcsendes helyen tartsuk. Ideális hely számára a ház keleti vagy nyugati fala. Nem szereti, ha túlöntözik! Tápozására használhatunk például Vitaflóra tápoldatot. A fukszia már az első évben bokrocskává fejlődik, és kisebb-nagyobb megszakításokkal heteken át virágzik. Ha nyáron nincs túl meleg, még intenzívebben hozza illatos virágait.

Teleltetésükre, hűvös, világos és lehetőleg párás levegőjű hely az ideális. Kevéssé fűtött lakószobákban, világos helyen kb. 12 °C-on, világos pincében 10 °C hőmérséklet mellett, sötétebb pincében 8 °C-nál nem melegebb hőmérsékleten teleltetve egyaránt jól átvészelik a telet. Természetesen a télikert is megfelelő teleltetőhely. Különleges átteleltetési mód a fuksziák földárokba helyezése. A 80 cm mély árkot, amelyben a növényeket beállítják, újságpapírral, bükklombbal betakarják.

Különleges átteleltetési mód a fuksziák földárokba helyezése. A 80 cm mély árkot, amelyben a növényeket beállítják, újságpapírral, bükklombbal betakarják. Az árkot szűk nyílású hálóval bélelik ki és deszkával lefedik. A világos helyen teleltetett fuksziákat februárban lehet mintegy egyharmaddal visszametszeni, a sötétben tartottakat pedig áprilisban. Ilyenkor új talajt és sok napfényt igényelnek.

A télálló fuksziák kertünk díszei. Évelőként minden évben kihajtanak. Ide tartoznak a például a ‘Tom Thumb‘ vagy a ‘Margaret‘. Mutatós bokrai szegélyként érvényesülnek a legjobban. Ültessük 60×60 cm-es ültetőgödörbe, talajához keverjünk bőségesen komposztot. Ültetés után rendesen locsoljuk be. Nitrogénben gazdag komplex műtrágyát tehetünk az öntözővízbe. Ha már megjelentek a virágrügyek, használjunk magas kálium tartalmú komplexeket.