Télen ajándékoz meg bennünket virágaival a tündérfa. Sokszor már decemberben virágzik, ám fő virágzási időszaka február és március.

A tündérfa őshazája Kína, Japán. 500-1500 méter magasságban él, hegyvidéki erdőkben. Több helyen, pl. Iránban termesztik. Kínában évszázadok óta kultikus növénynek számít, részben téli virágzása, részben az illata miatt. Az 1600-as években megjelent a japán kertekben, majd innen 1766-ban Angliába került, és dísznövényként elterjedt Európában.

A fűszercserjefélék (Calycanthaceae) családja Kínában és Észak-Amerikában is előfordul két nemzetséggel, az amerikai eredetű Calycanthus és a kínai, ázsiai eredetű Chimonanthus nemzetség hat fajjal képviselteti magát. A család nem véletlenül kapta a fűszercserjefélék nevet, hiszen ennek a fajnak is nagyon erős, messziről érezhető, vanília illatú virágai vannak. Kínában nem csak a virágait, de az illóolajokat tartalmazó szárított hajtásait is felhasználták az illatosításhoz, illatszergyártáshoz, gyógyszerkészítéshez.

A tündérfa (Chimonanthus) nemzetség hat fajából a Ch. praecox nemcsak felkeltette a kertészek érdeklődését, hanem a viszonylag jó fagytűrésének köszönhetően fajtái már az európai kertekben is el is terjedtek.

(Jogelődünk, a kertpont.hu cikkének ez a részlete, amely 2012. 01.22-én jelent meg, ma a botanikai fórum blogjában olvasható, 2012, december 17-i dátummal!)

A fűszercserjefélék (Calycanthaceae) családjába tartozó illatos tündérfa tudományos neve – Chimonanthus praecox a görög “chimon / kimon” (tél) szóból származik. A praecox korait jelent. A növény ugyanis, időjárástól függően, már decembertől virágzik.

A télen virágzó cserje 2,5 méter magas 3 méter széles. Vadon, őshazájában azonban akár 13 méter magasságot is elér. Növekedési erélye közepes. Lombhullató, fényes levelei sötétzöldek, hosszúkásak, lándzsa alakúak. Megdörzsölve aromás illatúak. Törzsének alsó része vízraktározásra módosult. A virágok a kétéves ágakon fejlődnek, még lombfakadás előtt. A nagy, 2-4 cm széles, vanília illatú, viaszos, sokszirmú, csésze alakú, hímnős virágok a csupasz ágakon nyílnak januártól márciusig. A külső, keskeny sziromlevelek sárgásfehérek, a belső sziromkörben levők rövidebbek, barnás-bordó színezettel. A virágokat vágott virágként is értékesítik. Termése elliptikus, 3-4 cm hosszú, száraz toktermés. Minimum 3-4 év után, pesszimistább vélemények szerint hét év után virágzik.

Illóolajána fő komponensei: elemol (20.06%), β−kariofillén (9.51%), β-elemen (8.65%), biciklogermakrén (8.15%), γ−elemen (7.2%), germakrén–D (5.65%), transz−β−okimen (5.5%), szabinén (3.65%), linalol (2.6%), kariofillén oxid (2.3%), és δ−kadinén (1.95%).

A virágokból áztatással nyert oldatot torokfájás, vízhajtás céljára használják a hagyományos kínai orvoslásban. A szárított levelek és gyökerek főzetét reumatikus fájdalmak kezelésére használják. A virágokat teák és potpourri illatosítására használják. Ruházat illatosítására is előszeretettel használják, akárcsak Európában a levendulavirágot.

A növény -28 °C-ig fagytűrő, de hideg klímájú helyen egyesével, szabad állásba ültessük déli, vagy nyugati fal elé, fagyvédelem céljából. Meleg, de nem túl száraz, tápdús, jó vízgazdálkodású, talajt igényel. Mésztűrő. A tűző téli naptól némileg védett, félárnyékos, de világos helyre ültessük. Száraz, meleg nyarak után dúsan virágzik, míg hűvös, hideg nyári időjárást követően nem, vagy alig virágzik. Hideg teleken a be nem érett vesszők visszafagynak. Magot ritkán hoz, de július-augusztusban hajtásdugványozással jól szaporítható. A fiatal növények fagyérzékenyek, téli takarást, és rendszeres nyári öntözést igényelnek. Különösen szépen díszlik déli fekvésű falak előtt. A túlburjánzó bokrok hajtásait virágzás után két rügyre vághatjuk vissza. Bujtással szaporíthatjuk. Tavasszal virágzó hagymásokkal társíthatjuk, amelyeket a tövébe ültethetünk. Vagy a falhoz ültetett tündérfára futtassunk klemátiszt. Ha nyűáron virágzó cserjék közelébe ültessük, amelyek virágai elvonják a figyelmet a tündérfa unalmassá váló lombozatáról. Ajánlja Ursula Buchan szakíró.

Buchan két fajtát említ meg, a C. praecox ’Grandiflorus’ fajtát, amely nagyobb levelű, és mélysárga virágú, míg a  C. praecox  ‘Luteus’ citromsárga virágú, a belső szirmokon nem találhatók bíbor színű foltok. A virágok az alapfajhoz viszonyítva gyenge.

Tóth Imre címzetes egyetemi docens a Corvinus Egyetem honlapján méltatja ez a télen virágzó növényt. A Budai Arborétumban élő 2 példányra a K épület mögötti díszcseresznyék takarásában, közvetlenül a biokert mellett bukkanhatunk rá. Csodálatos látványt nyújtanak ezek a csillagszerű virágok, különösen a havas ágakon, és enyhe időjárás esetén egész télen át megmaradnak. – Írja.

Fotó: www.zelen.cz