Kiknek ajánljuk a kaméliát? Akik megfelelő körülményeket tudnak biztosítani számukra a kertben, mert a fává, bokorrá növekedő örökzöld növény egyes fajai kiültethetők kertbe. Azoknak is ajánljuk, akik kertjének talaj nem megfelelő, mert sokuk dézsás növényként díszíthetnek, Végül ajánljuk azoknak is, akik megfelelően megválasztott helyen szobanövényként kívánják nevelni.

Ezek a pompás, mélyzöld lombú, örökzöld cserjék, néha 10m-re is megnövő fák, Kelet-Ázsiában őshonosak. Koreában már i.e. 1200-ban az esküvők dísze volt a kamélia, mint a hosszú együvé tartozás és hűség jelképe. A dísz-kaméliát Távol-Keletről valószínűleg német, angol és portugál kereskedők hozták be Európába a XVI. illetve XVII. század környékén.

A teafélék családjába tartozó mintegy 30 nemzetség egyike a kamélia (Camellia). A nemzetséget 1735-ben Linné nevezte el George Kamel tiszteletére kaméliának. A jezsuita misszionárius a Fülöp-szigetek flóráját tanulmányozta, és 1706-ban hunyt el. Ide tartozik a közönséges teacserje is (Camelia sinensis).

A több mint 200 kamélia faj rózsaszerű virágokat hoz, amelyek színe az elefántcsonttól a kagyló rózsaszínen át a ragyogó karmazsin vörösig változik. A virágok nem csak színben, hanem nagyságban és formában is változatosak. Előfordulnak szimpla szirommal, dupla szirommal, fodros szélű szirommal és még sok más variáns ismert. A virágok erőteljesen, bőven fejlődnek, azért az európai díszkertek legkedveltebb dísznövénye lett.

Számos hibridjének mindegyike négy alapfajta keresztezéséből származik: C. japonica, C. sansqua, C. reticulata és C. saluenensis. A leggyakoribb fajta a Camellia japonica. Minden változatban előfordul szimpla és dupla szirmú, piros, lila, rózsaszín és fehér színekben. Ma több mint 3000 fajtája és hibridje van termesztésben. Ha szobanövényként vagy dézsás növényként nevelik, a virágzási időszaka januárra vagy februárra esik, kerti növényként pedig márciusban-áprilisban virágzik.

A kamélia nedves, mérsékelt klímát igényel a fejlődéshez. Az edzett, hidegtűrő fajoknak könnyű a nevelése, a -10 és -20 0C körüli hőmérsékletet is elviselik. A kamélia számára alapvetően a mérsékelt hőmérséklet ideális. Hosszú nappalra van szüksége a bimbóképződéshez, de alacsony hőmérsékletet és rövid nappalt igényel a virágzáshoz. A kaméliák a félárnyékot kedvelik. Kerüljük a magasabb hőmérsékletű helyeket és a közvetlen napfényt. A nem hideg tűrő kaméliák melegházban nevelhetők minimum 7-13 0C hőmérsékleten. A cserepes szobanövények számára télen a 8-12 0C-os hőmérséklet legjobb.

A kamélia eredetileg erdei növény, sem a túl kötött, sem a túl laza talajt nem szereti. A humuszban gazdag, morzsalékos, jó vízgazdálkodású, savanyú talaj (pH 4,5-6 optimum) a legmegfelelőbb számára. A magasabb pH szintet nem viseli el még akkor sem, ha fejlődésének egyéb feltételei megfelelőek. A cserjét nem ajánlott túl mélyre ültetni, mert gyökérzete érzékeny és lassan nő. Amennyiben hidegtűrő a kaméliánk, mindenképpen ajánlott télen a talajt takarni, hogy megóvjuk a növényt a kifagyástól. A cserepes kaméliát is jó szerkezetű, mészmentes talajban kell nevelni. Virágzása időszakában ne bolygassuk, ne érintsük virágait, és főleg ne ültessük át a növényt.

A kamélia öntözése

A kaméliákat különös gonddal öntözzük, ugyanis a túlöntözés vagy a gyökerek kiszáradása a rügy elrugáshoz vezethet. A cserepes növények meghálálják, ha levelüket két öntözés között vízzel permetezzük.

A kaméliákat az aktív fejlődés időszakában, tavasszal, közvetlen virágzás után kell visszametszeni, hogy serkentsük az újabb virágképződést. A műveletet még akkor kell elvégezni, mielőtt az új bimbók megjelennének, ez egyben az elvirágzott részek eltávolítását is jelenti.

A műtrágyázás, vagy tápoldatozás mindenképpen indukálja a virágképződést. Például melegházban N:P:K 30:10:10, kerti fajoknál 33:11:11, 10:6:8 komplex műtrágya használata javasolt . Amennyiben szobanövényként neveljük, 6 hetente kell tápoldatozni a vegetációs időszakban.

Szaporítása ősszel magról, bujtással, oltással oldható meg. A minimálisan 2 rüggyel rendelkező dugványok gyökereztetése nehézkes és időigényes (átlagban 2 hónap), kivéve, ha gyökereztetőport is használunk. Ilyenkor a szaporítóközeg 1 : 1 arányban összekevert virágföld és perlit. Vágjunk félbe egy ásványvize üveget, a drénnyílással ellátott alját töltsük meg a földkeverékkel, vágjunk le egy friss kaméliahajtást, vágjunk belőle 10 cm-es dugványokat, az alsó leveleket távolítsuk el, és csak a két felső levelet hagyjuk meg, mártsuk mindegyiket gyökerezőporba, négy dugványt szúrjunk a talajba, öntözzük be, borítsuk rá az palack tetejét, amit ragasztószalaggal rögzíthetünk, tegyük világos helyre három hónapra. Majd ültessük a begyökeresedett dugványokat külön 20 cm átmérőjű cserépbe. A kiültetésre akkor kerülhet sor, ha az edényt teljesen behálózzák a gyökerek.

A kamélia igazi télikerti növény, de nevelhetjük átriumban, nappaliban vagy kertben, védett helyre ültetve. A megfelelő hely kiválasztásával meghosszabbítható a virágzási periódus. A kamélia virágzása szabályozható. A téli pihentetés nyári virágáradatot eredményez, és fordítva.

Gyakran kell ellenőriznünk a növényt, hogy megvédjük a káros rovaroktól, mert előszeretettel telepednek meg rajtuk a takácsatkák, pajzstetvek és a különféle gombabetegségek is csúnya elváltozásokat okozhatnak, el is pusztíthatják a növényt. Túl öntözésnél kirohadhat a gyökérzet. A levélkártevők ellen a legegyszerűbb vegyszermentes védekezés, ha 1 rész alkohol (denaturált etilalkohol) – 3 rész víz 1 liternyi oldatához 2-3 evőkanál folyékony szappant adunk, és szivaccsal lemossuk a leveleket.

A kaméliának több jelentést is tulajdonítottak már: egyes kultúrák szerint a piros virágú kamélia a belső értéket szimbolizálja, a fehér virágú pedig szeretetreméltóságot fejez ki, míg más leírások szerint csodálatot, tökéletességet, férfiak számára szerencsét jelent. Festőket, költőket és írókat is elvarázsolt a kamélia, nem tudni, hogy a növény szépsége, vagy csak a köré fonódott misztikum ihlette meg a művészeket. Valószínűleg mind kettő, hiszen mindenkit elbűvöl, ha a közelében jár. Talán az egyik legismertebb mű, amely a növényhez fűződik: Alexander Dumas: “A Kaméliás hölgy” című regénye, ahol a főszereplő nő mindig egy csokor kaméliát tartott magánál, mert allergiás volt az erős virágillatokra, és a kamélia legtöbb fajtája illat nélküli.