(Lobelia erinus)
A Matthias de L'Obel flamand botanikus nevét viselő lobéliák nemzetségének eme faja Afrika déli területeiről származik. Hazánkban többnyire egynyáriként nevelt, sűrűn elágazó, alacsony növésű dísznövény, amely ugyan csak 10-15cm magasra nő, mégis igen népszerű a kertészkedők körében, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy rendkívül bőven virágzik júniustól egészen a fagyokig. Létezik álló és csüngő változata is, színben pedig általában a kék és lila virágú fajtái a legkedveltebbek, léteznek azonban rózsaszín és fehér változatok is. A virágok alig haladják meg az egy centimétert, viszont olyan bőségben nyílnak, hogy szinte eltakarják a növény zöld levélzetét. Kicsisége ellenére is rendkívül attraktív növény, amely jól kombinálható más alacsony növésű egynyári virágokkal.
Gondozása
A törpe lobélia szereti a napos helyeket, de félárnyékban is megél. A hosszabb szárazságot azonban nem tűri jól, ezért a legjobb, ha ügyelünk rá, hogy mindig elegendő vízhez jusson. A fővirágzás után júliusban érdemes kétharmadára visszavágni, mivel ezáltal további virágzásra öszönözhetjük. Jelentős betegsége vagy kártevője nincs.
Szaporítása
Magvetéssel. A palántákat május végén tápanyagban dús földbe érdemes kiültetni. Ne ültessük őket túl sűrűn, és, ha lehet egy héten egyszer virágzást elősegítő tápoldattal öntözzük őket.
Kapcsolódó hírek:
kerti Nefelejcs..